Date Archives március 2019

Hallássérült a barátom

Sokszor akartam már erről a témáról írni, és végre eljutottam ide is, hogy megszülessen ez a poszt. Egyik legjobb barátom hallássérült, róla szól ez a bejegyzés. Arról milyen ha az embernek egy hallássérült barátja van.

Nincs álltalánosítás, saját szemszögemből mutatom be a helyzetet.

Kopcsándi Dzsenifert lassan 2 éve ismertem meg egy jelnyelv tanfolyamon, de mintha évtizedek óta ismerném. Első találkozásunkkor felhívta a figyelmemet a különleges hajával, de másokkal ellentétben én nem vettem észre elsőre, hogy neki implantátuma van (Cochleáris implantátum). Talán azért sem, mivel arra figyeltem amit mondott, és kristálytisztán beszélt, fel se merült bennem, hogy ő hallássérült.

Az implantról röviden, hogy  mágnessel rögzül a fejre, amikor leveszi nem hall, 2db gomb elem van összvissz a készülékben ami minimális, maximum 2 napra elegendő energiát biztosít a készüléknek – lemerül = nem hall.  Dzseninek egy különleges világa lehet, amit mi átlag emberek fel sem tudunk fogni, csak a hozzá hasonlók tudják, milyen is így élni.

“SZERETET CSAK EGYENLŐSÉGBEN VIRÁGOZHAT, EGYENLŐSÉG PEDIG CSAK ÚGY, HA MÁSOKAT SE TILTUNK EL ATTÓL, AMIT MI MAGUNK – NYÍLTAN VAGY TITOKBAN – OLYAN SZÍVESEN MŰVELÜNK” RÁKOS SÁNDOR

Első találkozásunkkor nagyon furán beszéltem hozzá, mert nem tudtam pontosan, hogy hogyan kell, mit kell. Őszintén zavarban is voltam néha. Tudtam, hogy tud szájról olvasni, mára rájöttem, hogy semmi különös dolgot nem kell megtennem, csak koncentrálnom, és figyelnem rá, nem túl gyorsan beszélnem, és ránéznem ha mondok valamit, bár ez sem probléma mindig, mert ha sok ideje ismer valakit, akkor megtanulja az illető szájmozgását. Annak ellenére, hogy mondta, tőlem tartott, mert pici a szám, és azt nehezebb neki leolvasnia, de ennek ellenére ő egy olyan ember aki nem hátrált meg emiatt.

Sokszor csodálkozom és megtapasztalom, hogy mennyire nyitott a halló és a siket emberek felé egyiránt. Pedig ha belegondolok 3 éve volt még csak a műtét 2016-ban, szóval egészen jól nem régóta hall ő. 3 év…

Sokszor szoktam szinte elfelejteni, hogy ő hallássérült, természetesen figyelek rá és ügyelek, de a mindennapokban nem úgy kezelem, mert nem is kell. Viszont aranyos történeteim vannak, például amikor kiment implant nélkül a konyhára és üvöltött egy kis segítséget kérve, hogy Andriiiis, én meg automatikusan reflexből visszaválaszoltam: “Mindjárt megyek” – 3 másodperc múlva eszembe jutott, hogy nincs rajt az implant nem hallja.

Az ezer arcú lány

Sokszor koncentrál, és a szájról olvasás segítségével próbálja megfejteni mit mondok neki, ha esetleg más zavaró tényezők is vannak, mert igen máshonnan érkező hangok, esetleg sok egyszerre kommunikáló ember nagyon zavaró tud lenni számára. Ennek ellenére van, hogy vicces szituációk kerekednek ki, mert félreért valamit, vagy teljesen mást ért, mint amit mondok. 🙂

Sokat köszönhetek neki az életemben, mert lehet nem is tudja, de ő segített hozzá, hogy elfogadjam a saját betegségem, amit nagyon sokáig mások előtt titkoltam. ( Epilepszia). Mikor megismertem onnan rájöttem, hogy soha nem szabad szégyellni önmagunkat.

Vannak szituációk persze amikor átlag ember szemével nézve furán viselkedik. Ez azért van, mert az én meglátásom szerint ő nem tudja mindig, hogy adott helyzetben hogy kéne reagálnia, mi lenne társadalmilag elvárt egy halló számára. De kérdem én, honnan is tudná? Ez az amit folyamatosan tanul jelenleg az évek során.

Sokszor van persze olyan szituáció amit mint halló nehezen értek meg, de mivel nagyon toleráns ember vagyok, így nincs gond nálam. Ilyen az ha például látom és tudom, hogy ő most nem akar beszélni, ilyenkor hagyom, nem szólok hozzá mert érzem, hogy a saját kis világában szeretne lenni. Ezt nagyon sokan nem értik meg, azt hiszik ez nekik, feléjük szól. Pedig nem, egyszerűen néha ő jobban érzi magát ha nem kell beszélnie, a hallás így is kimeríti nap mint nap (fizikailag). Többször van, hogy a feje is fáj, úgy szokott fogalmazni: “fájnak a hangok”.

Vannak veszélyes dolgok is sajnos ami mellett nem tudok elmenni, és ezt is le kell írnom, amikor Londonban nyaraltunk, egyik reggel a szállodában tűzriadó volt, a tűzjelző ordított, és erre ébredtünk. Mármint ébredtem én, és pattantam ki az ágyból és futottam Dzseni ágyához, mert ő az igazak álmát aludta, mintha mi sem történne körülötte. – A tűzjelzés véletlen volt, de ha nem az lett volna….gondolom minden olvasó érti. Implant nélkül ő ki van szolgálltatva a külvilágnak.

HATALMAS KÜLÖNBSÉG VAN AKÖZÖTT, HOGY HALLASZ VALAMIT, MEG HOGY FIGYELSZ RÁ, LEGALÁBB AKKORA, MINT AKÖZÖTT, HOGY LÁTSZ VALAMIT VAGY TUDSZ DOLGOKAT. MEG CABOT

Volt olyanra is példa a barátságunkban, hogy lemerült az implant, és nem volt nála elem. Sokszor még az új elemek se mindig működnek, plusz nem mindegyik bírja ugyan addig. Ilyenkor sokkal nehezebb neki, és érthető lenne, ha legszívessebben hazamenne egy megbeszélt találkát lemondva, de nem, amikor így történt ennek ellenére egész délután beszélgettünk. Kicsit én is jobban figyeltem, és ő is.

Mivel a jelnyelv tanfolyamon találkoztunk, ebből adódva, mind a ketten tudunk jelelni egy bizonyos szinten. Nagyon szeretjük a kommunikáció ezen fajta használatát, mert a sajátunknak érezzük, ő persze mégjobban. Sokszor sajnos a külvilág ezt nem tudja tolerálni, plusz azt hiszik, hogy egy társaságban azért kezdünk el jelelni, mert róluk beszélgetünk. Ilyenről szó sincs, csak ez a legegyszerűbb módja a kommunikációnak, amikor kevésbé hall ő.

Sokszor fotózzák Dzsenit, sokat utazgat, és engem is rendszeresen elhív, mert tudja én kevésbé tudom megtenni hogy sűrűn feljárjak mondjuk Budapestre.

A kisfilm

Tavaly 2018-ban közösen csináltunk egy amatőr kisfilmet ami Dzseni hallássérüléséről szólt. Rövid határidővel, nagyon sok munkával készítettük el a következő videót:

Örülök, hogy legjobb barátok lettünk, és számíthatunk egymásra bármikor.

A fotókat készítették: Horváth Ádám, Zergi Borbála, és Szániel Renáta