Ghosting, avagy nyomtalanul felszívódni

Nem csak a kapcsolatokban, már barátok között is egyre gyakoribb a ghosting, soha nem gondoltam, hogy velem is előfordul, de megtörtént 2017-ben, és nem csak férfiak követik el… (mi is a ghosting? amikor valaki a másikat úgy hagyja ott, hogy semmi magyarázatot nem adva minden kapcsolatot megszakít az illetővel egyik napról a másikra, legyen az személyes, vagy online, így elérhetetlenné téve önmagát a másiknak, aki nem érti mi is történik valójában…)

A történet elején kezdem, adott egy barátság ami nagyon jól indul két személy között, a lány fiatalabb, de mindig megtalálják a közös hangot a nála idősebb sráccal. Legjobb barátok lesznek. Sok programot szerveznek, megismerik egymás családját, ünnepeket együtt töltik, születésnapokat, utazgatnak, egymást segítik,  ha baj van. Viszont 2 év múlva már olyan szoros kapcsolatban vannak, hogy a srác nem biztos abban mit is érez pontosan, azt tudja, hogy ez nem szerelem, de azt is, hogy több mint barátság, vonzalom, és mint egy legjobb baráthoz méltóan elmondja a lánynak a helyzetet szemtől szembe személyesen. Tudja, ha nagyon jó barátok akkor ez az apróság nem jelenthet gondot, túl lehet ezen lépni, és az őszinteség fontos (vagy nem?!). Ezután a lány nagyon gyorsan jelzi, hogy ő egyáltalán nem gondolt így a fiúra,  maradjon minden úgy mint régen, a legjobb barátok, természetesen ezt mind Messengeren írja meg a fiúnak. Mondhatjuk, hogy fiatal és, hogy ez az őszinteség sokkolhatta, pedig még csak nem is szerelmi vallomást mondtak neki, de hát mindegy elfogadja a fiú, hogy személyesen ezt nem lehetett, pedig ő őrlődött sokáig, hogy elmondja e ezt a semmiséget, és vette a bátorságot egy szemtől szembeni beszélgetésre. Ezután 3-4 nap múlva jött egy olyan üzenet (ezek után ne várjon senki mást, csak üzenetek fognak jönni), hogy időre van szükség. A fiú ezt elfogadta, de újabb írás nagy nehezen csak 2 hét múlva érkezett, közben gondolkodóba ejtve a fiút, hogy mihez kellett az időkérés ha a kérdés eldöntetett 24 órán belül. Személyes találkozó a két legjobb barát között nem lett, néha írtak egymásnak, természetesen a fiú kezdeményezett, mert megszerette volna menteni a barátságot, és nem érezte/értette ebből miért kell ekkora ügyet kihozni. Egy utolsó találkozóra még is sor került mivel a fiú cuccait visszaadta a lány, a kerítésen keresztül… minden szó nélkül. Egy utolsó utáni kísérletet téve a barátság megmentésére a fiú várt a legjobb barátjára, de zárt ajtók fogadták. Ghosting… igen a lány eltűnt ezek után, egyszer sem írt többé, és jött a fekete leves, törölte a fiút a Facebookról is, minden jel nélkül. Soha semmi rosszat nem téve a lánynak, sőt sokszor maga elé helyezve a legjobb barátját a fiú nem értette a dolgot (mert a legjobb barátok ezt teszik), és ezek után nagyon maga alatt volt sokáig. Természetesen sokáig saját magát hibáztatta, de rájött ő nem tehet róla, főleg, hogy ebben a világban őszinte volt, ha ez rossz dolog, hát legyen, megfogadta nem változtat, és továbbra is minden kapcsolatában őszinte lesz.

“Ezek után jogosan kérdőjelezem meg minden szavát, amit rólam, vagy az együtt töltött időről mondott. Megalázva érzem magam, és még mindig nem tudom elhinni, hogy ennyire félre lehet ismerni embereket és azt sem, hogy valaki meg tudja ezt tenni más emberrel, akit állítólag kedvelt, akivel jól érezte magát, aki hiányzott neki, aki jelentett neki valamit…

Tanulság? Egyik oldalról az, hogy tiszteljük a másikat, próbáljunk meg korrektek lenni, még ha nem is kellemes egy szakítás (legyen szó párkapcsolatról, vagy barátságról), a másikról pedig talán az, hogy készüljünk fel rá, hogy sajnos sokan a könnyebb utat választják, és talán bele sem gondolnak, hogy a bizonytalanság és a rengeteg kérdés, amire sosem kapunk már választ, milyen hatással van a másik életére…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.